LISZT 215 - Évforduló Koncert

LISZT 215 Évforduló Koncert Kaykov Michael zongoraművésszel

Franz Liszt (1811-1886)

Ez a program zenei portrét rajzol az 1830-as évek hatásáról, arról a rendkívüli évtizedről, amelyben Liszt Ferenc igazán Lisztté vált: nyughatatlan utazóvá, romantikus látnokká, káprázatos virtuózzá és más zeneszerzők műveinek fantáziadús tolmácsolójává. A műsor egységében hallgatva egy folyamatos művészi utazást követ nyomon: Franciaországból Liszt ifjúkori vándoréveinek svájci tájain és olasz dallamain át, az operafantáziák ragyogó világán keresztül egészen érett korszakának költőiségéig, spiritualitásáig és művészi nagylelkűségéig. Középpontjában az a gondolat áll, amely Liszt egész pályáját meghatározta: a zongora mint a zene, a költészet, a táj, az emlékezet, a barátság és a nagyvilág találkozóhelye.

Műsor:

Liszt Chapelle de Guillaume Tell

Liszt/Donizetti: Nuits d’été à Pausilippe – Trois amusements sur des motifs de l’album de Donizetti

Barcajuolo – Barcarola

L’alito di bice – Notturno

La torre di Biasone – Canzona napoletana

Liszt/Bülow: Dantes Sonett Tanto gentile e tanto onesta von Hans von Bülow

 Liszt/Rossini: Fantaisie sur des motifs de La pastorella dell’Alpi e Li marinari des Soirées musicales

A nyitó Chapelle de Guillaume Tell különleges kapcsolatot teremt Liszt Marie d’Agoult-val töltött vándoréveihez. A mű gyökerei azokhoz a zenei gondolatokhoz nyúlnak vissza, amelyek Liszt 1830-as évek közepén tett svájci utazásai során és azokat követően születtek, majd később az Années de pèlerinage első kötetében nyerték el véglegesebb formájukat. A svájci nemzeti hőst, Tell Vilmost és a szabadságért folytatott küzdelmet felidéző darab a táj élményét a szabadság eszményével kapcsolja össze. Ez a téma különösen közel állt Liszthez, aki ebben az időszakban egyre érzékenyebben fordult kora politikai és humanitárius eszméi felé.

A program ezután Itália felé fordul, amelynek tájai, költészete, operái és népszerű dallamai mély hatást gyakoroltak Lisztre. Donizetti nyomán komponált három Nuits d’été à Pausilippe darabja — Barcajuolo, L’alito di Bice és La torre di Biasone — 1838-ban született, és Donizetti nápolyi ihletésű dallamait bensőséges zongoraminiatűrökké alakítja át. Rossini Soirées musicales című ciklusának témáira írt két fantázia pedig 1835–36-ban keletkezett, éppen abban az időszakban, amikor Liszt élete a párizsi szalonok világából egyre inkább az utazások, a felfedezések és későbbi „zarándokéveinek” művészi élményei felé fordult.

A Rossini- és Donizetti-feldolgozások Liszt 1830-as évekbeli művészetének egyik legfontosabb sajátosságát világítják meg: azt a rendkívüli képességét, hogy a közönség által már jól ismert opera-, dal- vagy koncertzenét a zongorán keresztül teljesen újjáteremtse. Részben Paganini lenyűgöző virtuozitásának hatására Liszt arra törekedett, hogy a zongorát képessé tegye egy egész zenekar hangzásának, az emberi énekhangnak vagy akár az operaszínpad drámaiságának megidézésére.

Különösen a Rossini-fantáziák ötvözik a lírai dallamosságot a káprázatos zongoravirtuozitással, előrevetítve azt a látványos előadói stílust, amely hamarosan egész Európát meghódította a később „Lisztománia” néven emlegetett időszakban. Liszt számára azonban a virtuozitás sohasem puszta díszítés volt. Ezekben a művekben a zongora szinte színházi szereplővé válik: énekel, szaval, táncol, és a kölcsönzött dallamokat mélyen személyes, romantikus vallomásokká formálja.

Intermission

Liszt: Weimars Volkslied No.1 in C Major

Liszt/Meyerbeer: Le moine

 Liszt/Lassen: Löse, Himmel, meine Seele – Lied von Eduard Lassen [1st version]

 Liszt: Gestorben war ich [1st version]

 Liszt/Rossini: Grande fantaisie sur des motifs de La serenata e L'orgia des Soirées musicales

A szünet után elhangzó művek nagyrészt Liszt életének későbbi korszakaiból származnak, mégis jól érzékeltetik, milyen mélyen tovább éltek benne az 1830-as évek művészi ösztönzései. A Meyerbeer nyomán készült Le moine, amely Liszt átiratában 1842-ben jelent meg, továbbviszi az énekes és drámai zene iránti vonzódását, amely párizsi éveiben bontakozott ki igazán. Az 1845–46-ban dalként komponált, majd később szólózongorára átdolgozott Gestorben war ich ugyanezen művészi törekvés egy másik oldalát mutatja: Liszt itt nem önmagáért való virtuozitásra törekszik, hanem az emberi hang bensőséges kifejezőerejét ülteti át tisztán hangszeres nyelvre. Hans von Bülow Dante-szonettjének, a Tanto gentile e tanto onesta című műnek Liszt-féle átirata 1874-ből származik, ihletése azonban visszanyúlik ahhoz az Itáliához, amely az 1830-as években oly mélyen megragadta Liszt képzeletét, valamint egész életén át tartó érdeklődéséhez Dante Aligheri, a költészet, illetve az irodalom és a zene egysége iránt.

A további művek az érett Lisztet mutatják, aki immár egy új zenészgeneráció felé fordul. A Weimars Volkslied weimari korszakához tartozik, és 1857-ből származik, abból az időből, amikor az egykori utazó virtuóz már zeneszerzőként, karmesterként, tanárként és a kortárs zene elkötelezett támogatójaként tevékenykedett. Hasonlóképpen Eduard Lassen Löse, Himmel, meine Seele című művéből készült átiratának első változata 1861-ben született.

About Dr. Michal Kaykov:

Az amerikai zongoraművész és pedagógus zenész családban született, és hatéves korában adta első nyilvános koncertjét. Hétévesen felvételt nyert a New York-i Special Music School of America intézményébe. Alapképzését a Mannes College of Music hallgatójaként végezte, mesterdiplomáját a Juilliard Schoolban szerezte, majd 2020-ban a Manhattan School of Music intézményében zenei doktori fokozatot (DMA) szerzett.

Kaykov a Steinway Educational Partner program tagja.

About Franz Liszt

Liszt Ferenc 1811-ben született Doborjánban, a Magyar Királyság területén, abban a faluban, amely ma Raiding néven Ausztriához tartozik. Szülei, Liszt Ádám és Anna Maria Lager, elsősorban német nyelvű családi környezetben nevelték gyermeküket a Habsburg Birodalom kulturálisan vegyes határvidékén. Liszt így már fiatalon a magyar, osztrák és tágabb közép-európai hagyományok találkozásában nőtt fel. Édesapja zenész és tisztviselő volt, aki az Esterházy család szolgálatában állt, és nagyon korán felismerte fia rendkívüli zenei tehetségét.

Bár Liszt élete nagy részét Bécsben, Párizsban, Weimarban, Rómában és Európa más kulturális központjaiban töltötte, következetesen magyarnak vallotta magát. Magyarországhoz fűződő kapcsolata élete során egyre mélyült, és jelentős formában nyilvánult meg jótékonysági és adománygyűjtő tevékenységében, a magyar zenei intézmények támogatásában, valamint magyar témák által ihletett kompozícióiban, mindenekelőtt a híres Magyar rapszódiákban. Tapasztalataiban kozmopolita, meggyőződésében azonban magyar volt: Liszt személyisége jól megtestesítette a 19. századi Európa gazdagon összefonódó kulturális világát.

Liszt élete az 1830-as években

Az 1830-as évek Liszt Ferenc életének egyik legmeghatározóbb időszakát jelentették: az ünnepelt csodagyermekből forradalmi virtuóz és az európai romantika egyik meghatározó alakja vált. Az évtized elején Párizsban élt, ahol olyan rendkívüli művészi környezetben mozgott, amelyhez többek között Victor Hugo, Eugène Delacroix, Hector Berlioz és Frédéric Chopin is tartozott. Fordulópontot jelentett számára 1832, amikor meghallotta a legendás hegedűművészt, Niccolò Paganinit, és elhatározta, hogy a zongorán hasonlóan lenyűgöző virtuozitást fog elérni. Intenzív gyakorlásba és kísérletezésbe kezdett, jelentősen kitágítva a hangszer technikai lehetőségeit és kifejezőerejét.

Magánélete ugyancsak drámai fordulatokat vett. 1833-ban kapcsolatot kezdett a férjezett Marie d’Agoult grófnővel, majd 1835-ben együtt elhagyták Párizst, előbb Svájcba költöztek, később pedig hosszabb utazásokat tettek Itáliában. Az ezeken az utakon megismert tájak, irodalmi és művészeti élmények, valamint történelmi és kulturális benyomások később Liszt híres Années de pèlerinage (Zarándokévek) című ciklusában nyertek zenei formát. Lisztnek és Marie-nak ezekben az években három gyermeke is született, miközben szokatlan kapcsolatuk jelentős nyilvános érdeklődést váltott ki.

Az 1830-as évek végére Liszt ismét meghatározó szereplővé vált az európai hangversenyéletben, és alapjaiban formálta át a zongorista nyilvános szerepéről alkotott elképzeléseket. Híres rivalizálása Sigismond Thalberggel 1837-ben egy párizsi fellépésben csúcsosodott ki, amelyet gyakran „zongorapárbajként” emlegetnek, tovább erősítve Liszt hírnevét merészsége, teatralitása és technikai ragyogása miatt.

Ugyanebben az időszakban alakította ki azt a szólóelőadói stílust is, amely szorosan összekapcsolható a modern zongoraest megszületésével: nagy lélegzetű műsorokat játszott emlékezetből, úgy helyezte el a zongorát, hogy a közönség jól láthassa az előadót, és egyetlen zongoristát állított egy teljes hangverseny középpontjába.

Növekvő hírnevét erős társadalmi felelősségérzet kísérte. Amikor 1838-ban pusztító árvíz sújtotta Pestet, Liszt Bécsben jótékonysági hangversenyeket adott az áldozatok megsegítésére, és ez az élmény tovább mélyítette kapcsolatát magyar örökségével. 1839-re, miközben Marie d’Agoult-val való kapcsolata az állandó utazások miatt egyre feszültebbé vált, Liszt nagyszabású európai koncertkörútra indult.

Ez az évtized teremtette meg annak a jelenségnek az alapjait, amelyet hamarosan „Lisztománia” néven ismert meg Európa: Liszt előadásai kontinensszerte elragadtatták a közönséget, és a 19. század egyik első valódi nemzetközi zenei szupersztárjává emelték.

Tickets are required; donations are suggested.

Suggested: $25 Adult, $15 Members/Students

Pay as you wish donations and tickets also available at the door during the event.

Donations are always appreciated and are strongly encouraged. Our sustaining members, donors, sponsors, and your support help our Foundation continue to bring interesting programs to our community for all to enjoy!

Thank you - Köszönjük!